Ma már, ha valaki nem kíván hagyományos cukrot használni, ezernyi édes alternatíva áll rendelkezésére, a természetestől a mesterségesen előállított vegyületekig. Arról, hogy ezek mennyivel jobbak, egészségesebbek, mint a szacharóz (étkezési cukor), pl. vércukor emelő hatás tekintetében, megoszlanak a vélemények. Egyes tanulmányok azt állítják, az édesítőszerek nem váltanak ki sem vércukor emelkedést, sem inzulin választ – ezzel megoldva a hagyományos cukor problémáját, amely rendszeres és nagy mennyiségű fogyasztása hosszú távon súlyos egészségügyi állapotok kialakulásához vezethet. Más tanulmányok viszont ennek épp az ellenkezőjét állítják, miszerint maga az édes íz az, ami kiváltja a vércukor szint emelkedést, amire reagálva a hasnyálmirigy elkezd inzulint kibocsátani, hogy visszaállítsa az eredeti rendet, azaz eltakarítsa (bejuttassa a sejtekbe) a vérben keringő cukrot, ezzel energiát adva a szervezetnek.
Ha valakit mélyebben és részleteiben érdekel az aszpartam felfedezésének, illetve a boltokban való megjelenésének és elterjedésének története, könnyen utánaolvashat. Nagyon röviden a lényeg, hogy 1965-ben fedezték fel mintegy mellékesen, egy fekély elleni gyógyszer készítése közben. Az engedélyeztetése elég nehézkesen indult, mivel kétségek merültek fel biztonságos fogyasztását illetően, annak lehetséges rákkeltő és idegrendszert károsító (!) hatásai miatt. Olyannyira, hogy az FDA (az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) még eljárást is indított a gyártó cég ellen adathamisítás gyanújával. Végül a gyártó – vélhetően politikai befolyását felhasználva, az akkori amerikai elnök közbenjárásának köszönhetően – hogy, hogy nem elérte, hogy végül engedélyeztessék az aszpartámot, mint biztonságosan fogyasztható mesterséges édesítőszert. Körülbelül a ‘80-as évek elején kezdték felhasználni először csak száraz élelmiszerekben, később, a ’90-es évektől pedig már üdítőkben és gyerekek számára készült vitaminokban is, NutraSweet néven. Ebben az időben engedélyezték az aszpartám nagy mennyiségben történő forgalomba hozatalát is, amellyel párhuzamosan az emberek egyre több rejtélyes és megmagyarázhatatlan panasszal, tünettel fordultak orvosaikhoz, (megj.: körülbelül 90! mellékhatás tulajdonítható az aszpartám fogyasztásához), amelyekre magyarázatot nem kaptak.
Mi az aszpartám és hogyan állítják elő?
Egy három molekulából álló dipeptid (dipeptid: 2 aminosavból álló peptid. Kémiai úton- nagyrészt aszparaginsavból és fenil-alaninból, kisebb részben metanolból -állítják elő. Egy adalékanyagról van szó, amely az E-számok közül az E951-est tudhatja magáénak.
Mennyire édes?
Mivel jóval (200szor) édesebb az asztali cukornál, ezért sokkal kevesebb kell belőle ugyanazon édességi fok eléréséhez, emellett pedig rendkívül olcsó, ami az élelmiszergyártók számára nyilván óriási előny.
Milyen termékekben található aszpartám?
Pl. szénsavas üdítőitalok, jégkrémek, fagyik, joghurtok, lekvárok, diabetikus és light termékek, reggelizőpelyhek, gyümölcs-és zöldségkonzervek, rágógumik, fogkrémek és egyes torok tabletták, gyerekvitaminok.
Mi lehet aggályos az aszpartám fogyasztásával kapcsolatban?
Elfogyasztása után az aszpartám az emésztőrendszerben gyorsan alkotóelemeire, azaz aszparaginsavra, fenilalaninra és metil alkoholra bomlik, majd a véráramba bekerülve mindenhova eljut a szervezetben és bárhol, bármelyik szövetben lerakódhat.
A metanol (metanol/faszesz) egy erősen mérgező vegyület, amely -nemcsak vakságot okozhat és károsítja a májat, de idegméreg is- lebomlása során egy még veszélyesebb méreggé: formaldehiddé és hangyasavvá metabolizálódik. Ez utóbbi túl nagy mennyiségben (amit a szervezet már nem használ fel) gátolhatja a sejtek élettevékenységét és toxikus hatású is lehet. A metanol nagy (több gramm) mennyiségben súlyosan mérgező, míg kisebb mennyiség esetén „csupán” fejfájást, szédülést, látászavarokat, hasfájást okozhat. A formaldehidet -amelyet hullák tartósítására használnak- a szervezet elraktározza. Ha pedig felhalmozódik a szervezetben (pl. aszpartámmal édesített ételek/italok rendszeresen fogyasztásán keresztül) károsítja a DNS-t, ezzel megnövelve a rákos elburjánzások kialakulásának esélyét. Ha valaki egy napon belül megiszik egy liter aszpartámmal édesített üdítőt, máris 60mg metanolt vett magához. Mivel azonban a metanol csupán kb.10%-át teszi ki az aszpartámnak, így az utóbbiból megengedhető napi bevitel (ADI) mennyiségében a metanol része nem jár kimutatható káros hatással és nem kockázatos az egészségre nézve..állítólag.
Az aszparaginsav egy nem esszenciális aminosav (tehát a szervezet képes előállítani), amely nemcsak az idegrendszer, de bizonyos hormonok termelésén és felszabadításán keresztül a hormonrendszer működésében is részt vesz. Ingerületátvivő anyagként stimulálja az idegrendszert, izgalmi állapotot létrehozva, tehát élénkít. Emiatt szellemi és fizikai fáradtság esetén tabletta formájában kívülről is bevihető. Túl nagy mennyiség esetén rontja az alvás minőségét.
A fenilalanin ugyancsak egy aminosav, méghozzá esszenciális (a szervezet nem képes előállítani, így azt kívülről: az étkezésekkel kell bevinni- az állati eredetű élelmiszerek mind tartalmazzák), amelynek szintén az idegrendszer működésében jut fontos szerep. Van egy hozzá kapcsolódó nagyon ritka enzimhiányos betegség, a fenilketonúria, ahol hiányzik a fenilalanint lebontó enzim. Ezen betegségben szenvedők nem fogyaszthatják ezt az aminosavat, és ezáltal aszpartámot sem, mert szervezetük nem képes azt lebontani, és ha felhalmozódik a szervezetben, az súlyos idegrendszeri károsodáshoz is vezethet. A fenilalanin a szervezetben történő átalakulása során növeli a dopamin és noradrenalin szintjét, és az aszparaginsav hatásához hasonlóan stimulál az idegrendszerben, izgalmi állapotot okozva. Túlzott bevitele különböző tünetekben mutatkozik meg, pl.: agresszivitás, szorongás, fejfájás, álmatlanság, ingerlékenység.
Mindkét említett aminosav idegrendszeri izgalmi tünetekhez vezethet, amelyek együtt fogyasztva csak fokozzák ezt a pörgető hatást.
Mennyi fogyasztható belőle hivatalosan „biztonsággal”?
A WHO idén (2023) nyáron közzétett jelentése szerint, bár potenciálisan rákkeltő hatású lehet, mégis újra megerősítették, hogy fogyasztása (elfogadható napi beviteli mennyiség=acceptable daily intake: ADI) napi 40 mg/testsúly kg-ig biztonságos és nem okoz hosszú távon sem jelentős egészségügyi kockázatot. Ennek megfelelően ez azt jelenti, hogy pl. egy 60kg-os felnőtt 2400mg aszpartámot fogyaszthat naponta anélkül, hogy aggódnia kéne annak egészségére gyakorolt káros hatásai miatt. Ez a mennyiség kb. négy liter aszpartámmal édesített üdítőnek felel meg. Van, aki megiszik ennyit egy nap.és ez csak az üdítőben megtalálható aszpartám.
https://www.who.int/news/item/14-07-2023-aspartame-hazard-and-risk-assessment-results-released
Mind a gyógyszeripar, mind a fogyni vágyók kiszolgálását célzó diéta iparág óriási üzlet a gyártók számára, elképesztő profittal. Tulajdonképpen bármit eladnak az embernek, amiben felmerül a haszonszerzés lehetősége. Mindig voltak és lesznek is olyan tisztességtelen cégek, akik a profitszerzés mellett minden más szempontot figyelmen kívül hagyva bármit megtesznek azért, hogy termékük a piacra juthasson. Erejüket és hatalmukat latba vetve át fogják nyomni adott terméket a szigorú hatósági vizsgálatokon és engedélyeztetési procedúrákon, a reklám szövegezését pedig oly módon és addig tekerik és alakítják, hogy jogilag kifogásolhatatlan legyen, így válhat végül adott termék legálisan áruba bocsáthatóvá. Akkor is, ha erről a termékről születnek olyan vizsgálatok, amelyek felhívják a figyelmet annak különböző fokú és minőségű egészségkárosító hatására. Az olyan típusú üzleti magatartás során, ahol a profit mindenek felett áll, az összes többi szempont (mint pl. az egészégre gyakorolt hatás) eltörpül, és nem csak arra nem figyelnek, hogy adott termék legalább egészségmegőrző hatással bírjon, de az sem érdekel senkit, ha ártalmas. Nagyon jól bemutatja ezt a jelenséget a Netflixen futó Gyilkos csodaszer című sorozat, amely témája egy gyógyszerrel való visszaélés.
Feltehetően olyan anyagi és gazdasági érdekek állnak egyes termékek kereskedelmi forgalomba hozatala mögött, amelyek képesek sikerre vinni a hozzá kapcsolódó terveket. Hogy ezt végül milyen módon, milyen módszerek felhasználásával viszik keresztül, azt nem kötik a nagyközönség orrára. Természetesen ez nem is érdekli az embereket. Legalábbis a többséget nem. Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy mit esznek-isznak a mindennapjaikban. Viszont akik egészségtudatosak és fontosnak tartják, hogy tudjanak róla, mit visznek be a szervezetükbe az elfogyasztott élelmiszerekkel, azok fenntartással fognak kezelni minden olyan kémiai úton előállított vegyületet (akár édesítőszert), amellyel kapcsolatban felmerült bármilyen -akár „csak” állatokon igazolt- esetleges egészségkárosító hatás.
Véleményem szerint, ha
…bármilyen az élelmiszereinkben megtalálható összetevővel, adalékanyaggal, édesítőszerrel, stb. kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy esetleg rákkeltő lehet, esetleg figyelemzavarokat okozhat gyerekeknél, esetleg idegrendszeri károsodáshoz vezethet rendszeres és hosszú távú fogyasztás esetén, akkor nincs olyan minimális mennyiség, amelyet nyugodt szívvel el tudnék fogyasztani belőle.hiszen az, hogy megállapították valamiről, hogy csak x mennyiségen felül okozhat súlyos tüneteket, nem garantálja, hogy az az alatti mennyiség teljesen biztonságos lenne, pláne, ha az ember napi szinten eszik/iszik belőle. Ha valami káros, akkor mindegy, milyen kis mennyiségben kerül fogyasztásra, ugyanúgy káros lesz, legfeljebb nem jelentkeznek azonnali és súlyos tünetek.
Mivel ma már sok helyről és alaposan informálódhatunk szinte bármivel kapcsolatban, érdemes élni ezzel a lehetőséggel és használni a tudást! Ennek birtokában aztán mindenki szabadon dönthet és döntsön arról, hogy mit visz be jó szívvel a szervezetébe.
Az tehát, hogy egy termékben nincs aszpartám, mindenképpen jó. DE! Ez még nem jelenti azt egyértelműen, hogy egészséges is. Olvassuk el az összetevők listáját! Ezek az édesített löttyök (akár cukrosak, akár édesítőszeresek) amellett, hogy jellemzően tele vannak aromákkal, színezékekkel, zéró tápértékkel rendelkeznek. Ilyen értelemben tehát helytálló a zéró kifejezés. Ezek helyett magunknak is tudunk otthon, minimális ktg. ráfordítással olyan jó ízű, frissítő üdítőket készíteni, amelyek nemcsak finomak, de tényleg szomjoltóak, és miután megittuk, a szervezetünknek nem az lesz az első dolga, hogy a sok ismeretlen összetevőt beazonosítsa (már ha képes egyáltalán), ártalmatlanítsa és lebontsa.
Mindig van jobb választás.