Január 1. A nagy fogadkozások, jellemzően életmódra vonatkozó magunknak tett meggondolatlan ígéretek és egyben önáltatás ideje, amely az összes fogadalommal együtt gyertyalángként füstöl el, még mielőtt belépnénk a következő hónapba.
Mi a baj tulajdonképpen az újévi fogadalmakkal?
Általában túl nagy volumenűek, és egyik napról a másikra annyira drasztikus lépések bevezetésével akarjuk elkezdeni az újévet, hogy bele sem gondolunk abba, hogyan csináljuk, meddig fogunk kitartani, illetve bírjuk-e majd egyáltalán ezt az új rendszert. Híján mindenfajta tervezésnek, ezek csak ad hoc jellegű, nagy lelkesedésből fakadó, és át nem gondolt elhatározások. Ami pedig -kevés kivétellel- nem vezet semmi jóra. Csak vasakarattal és szigorú következetességgel kivitelezhető az ilyen máról-holnapra történő teljes életmód átalakítás, ami csak a legelszántabbaknak sikerülhet, ráadásul nem is reális, hogy egyik napról a másikra megtörténjen, hiszen egy hosszabb folyamatról van szó, amely során megváltoznak a szokásaink. Ennek pedig idő kell.
Ha túl sok mindent és egyidőben akarunk megváltoztatni az eddigi életmódunkhoz képest, az olyannyira maga alá gyűrhet, hogy azt érezhetjük, nem bírunk el vele és végül feladjuk, még mielőtt rendesen belekezdenénk. Pedig ha kisebb lépésekben, türelemmel és konzekvensen haladnánk, az sokkal célravezetőbb és kielégítőbb lenne.
Például: ahelyett, hogy azt mondjuk, holnaptól nem eszünk-iszunk több cukros és”fehér”dolgot, neadjisten zéró ch-ra tesszük magunkat és ezzel párhuzamosan elkezdünk vadul kardiózni, mert valamelyik női lapban azt olvastuk, hogy attól ég a zsír, akkor annyira sok új dolgot próbálunk beintegrálni a napjainkba, hogy egyszerűen nem fogunk tudni lépést tartani a magunk által diktált tempóval. Sem fizikálisan, sem mentálisan.
Nem az a lényeg, hogy mindent azonnal másképp kezdjünk csinálni, hanem hogy fokozatosan, de kitartóan kezdjünk el egy tudatosabb, egészségesebb életet élni. Ez legyen a mindennapjaink fő vezérfonala, és ezt szem előtt tartva naponta tegyünk valamit ennek érdekében: pl. csökkenthetjük a bevitt cukor mennyiséget, ezzel párhuzamosan emelhetjük a zöldség fogyasztását valamilyen formában, édesség helyett válasszunk gyümölcsöt, cukros/édesítőszeres üdítők helyett pedig szokjunk át a tiszta vízre és üres teákra. Ezek a kis lépések aztán összeadódnak a nap végén és hétről hétre hozni fogják a kívánt eredményt.
Akár tetszik akár nem, az étkezés az alapja az egészségünknek.
Utána jöhet minden más: testmozgás, amivel formálhatjuk is a testünket, stressz-menedzsment és alvás rendezés, amivel a hormonháztartásunkat tehetjük rendbe, rendszeres én-idő beiktatása és időtöltés a természetben, amik a mentális egészségünket is építik. De az étkezés marad az alap – ha ez rendben van és stabil, akkor lehet rá építkezni, Fordítva nem működik. Persze meg lehet próbálni, ha az ember plusz köröket akar futni.
Megkönnyítjük a dolgunkat, ha hagyjuk a fogadkozást és nem teszünk elérhetetlennek tűnő testkép ígéreteket, amivel úgyis maximum pár hétig tartunk ki, hanem egyszerűen csak elköteleződünk hosszú távon egy egészségtudatosabb életforma mellett. Döntsük el például, hogy lemegyünk a terembe és veszünk egy bérletet (a gyorsabb és fókuszáltabb eredmények érdekében kérjük egy személyi edző segítségét), de aki ódzkodik a nagy plénum előtti testmozgástól, az elkezdhet otthon tornázni egy neki tetsző videóra, vagy ha ez sem a stílusunk, akkor még mindig lehet nagy sétákat tenni, kocogni – lehetőség van ezer, csak választani kell közülük és lehetőleg olyat, ami örömet okoz.
Eleinte nehéz lesz, persze, de ez kell is a sikerélmény megcsináltam érzéséhez, amivel az önbecsülésünket is építhetjük.
Fontos, hogy bármit is csinálunk, az legyen kicsit kényelmetlen, nyúljunk túl- ahogy mondani szokták- a komfortzónánkon, mert ha csak annyit teszünk, hogy minden nap elrágcsálunk pl. egy fél csomag jégsalátát a szokásosan fogyasztott junk food mellé, vagy megiszunk éhgyomorra egy pohár almaecetes vizet, mert az ugyebár fogyaszt…az a saját megnyugtatásunkon túl nem vezet semmilyen eredményre. Ami kezdetben még idegen, új és kényelmetlen, az rövid idő elteltével, ahogy beépül az új szokásrendszerünkbe és rutinná válik, már nem lesz az. Persze ne szakadjunk meg első nap a sok új szokás alatt, de tegyünk erőfeszítéseket: izzadjunk meg edzés közben, fájjon egy kicsit, legyen izomlázunk, érezzük, hogy élünk. Legyünk képesek lemondani pl. a Nutelláról, amikor a leginkább kívánjuk, és tudjunk jó választást hozni minden étkezésünk során. Vágyott céljaink töretlen lelki szemeink előtt lebegtetésével legyen akaraterőnk nemet mondani. Megéri.

Ha nem tetszik, amit a tükörképed mutat, akkor egyszerűen kezdj el felelősséget vállalni magadért, a kinézetedért, az egészségedért, azaz tegyél lépéseket egy másfajta, eddig nem ismert potenciál felé és teremts egy új valóságot magadnak! Ha nem vagy elégedett a jelenlegi állapottal, akkor onnan kizárólag az eddig megszokottól eltérővel tudsz változást és fejlődést generálni. Ha pedig egyedül nem megy, kérj segítséget!