Ott, hogy túl gyorsan akarnak mindent. Hatalmas lelkesedéssel belevágnak, eltelik az első hét, minden szuper, majd a másodikon kezd már kicsit unalmassá válni az előre tervezés-főzés- dobozolás, tiszta étkezés. Meg amúgy is, hol van az eredmény?? Már 2 hete csinálom..A harmadik héten tovább lankad a lelkesedés, már nem buli magunkra főzni, kitalálni a menüt, és energiát fektetni úgy unblock az egészbe. Na meg még mozogni is kéne, hogy formásodjon az a test…persze..
Igen, tény, hogy ez nem könnyű. Nem könnyű a fél vasárnapot azzal tölteni, hogy kitaláljuk és megfőzzük az ételeinket a következő pár napra, és ezzel biztosítsuk, hogy amikor megéhezünk, nem valami adalékos / tartósítószeres / nátriumglutamátos félkész kajáért nyúlunk, hanem a nálunk lévő dobozt nyitjuk ki, amit magunkkal vittünk. Ha otthon töltjük a napjainkat, akkor annyival könnyebb a helyzet, hogy nem vagyunk annyi csábításnak kitéve, mint amikor a városban grasszálunk, mert ha kinyitjuk a hűtőt, rögtön szembe találjuk magunkat az aznapra betárazott ebédünkkel.
Nem könnyű hajnalban kelni, amikor a család még alszik, hogy beszúrjunk a zsúfolt napirendünkbe még egy kis mozgást, vagy neadjisten elmenjünk egy konditerembe. Pláne munka és/vagy gyerek(ek) mellett..hiszen vagy nagyon korán csináljuk, vagy késő este, vagy amikor épp alszik a gyerek, szóval ezt is meg kell tervezni-szervezni..nehéz.
Ez az egész életmódváltósdi hatalmas elkötelezettséget, akaraterőt, kitartást és szervezést igényel, lemondásokkal is jár, naná, DE megoldható. Nagyon sokan csinálják ebben a pillanatban is, és bárki képes rá, még azok is, akik azt gondolják, hogy nem.
El kell kezdeni, és mindig csak az aznapot szem előtt tartva menni előre. Lépésről lépésre. Eltart egy kis ideig, amíg elkezdünk magunkon változást látni, és bár ezt az utat és időt nem lehet megspórolni, nem is kell, hiszen miközben elérünk oda, ahová fejben tartunk, nemcsak testileg, egészségileg, de lelkileg és mentálisan is meglepő változásokon megyünk keresztül: erősebbek, magabiztosabbak leszünk, megacélosodunk, megnő az önértékelésünk, kitartóbbá, kiegyensúlyozottabbá válhatunk, megtanulunk nemet mondani,stb..
A nagy lelki változás közepette pedig érdemes fotókkal is dokumentálni a testi átalakulásunkat, hogy lássuk, hogyan változik és formálódik, de legfőképpen azért, hogy ne veszítsük el a kezdeti lelkesedést, mert amint meglátjuk az első pozitív változást (pl. kevesebb súly, csökkenő zsírréteg, kerekebb fenék, újra begombolható nadrág, elősejlő izom körvonalak, stb..) az garantáltan fenntartja a motivációt, hogy folytassuk, amit elkezdtünk.
Nagyon fontos, hogy amikor elkezded, legyen egy konkrét cél, egy kép a fejedben arról, hogy mit akarsz elérni, hogy akarsz kinézni, min akarsz változtatni!
Ez egy olyan hajtóerő, ami végig tud tolni az utadon, és ha a mentális kép a vágyott kinézetedről egy idő után már esetleg nem lenne elég, addigra elkezd változni a tested, azaz beérik a befektetett energia gyümölcse, és ez lesz az, ami visz tovább előre. Az akaraterőd, kitartásod és következetességed mellett.
Életmódot váltani, másképp csinálni, mint eddig, bazi nagy elhatározás, és nem mindig könnyű, ahogy semmi sem az, ami új, ismeretlen és a komfortzónánkon túlnyúlik. Viszont idővel egyre könnyebb lesz. Az évek és a rutin itt is segít. Mindenki, aki elindul és kitart ezen az úton, az a szememben egy hős, mert tudom, mivel jár. Viszont mindenkinek magának kell megtalálnia és fenntartania a motivációt, ami a kezdetekben hajtja előre, amíg „önjáró“ nem lesz a dolog – hiszen annyira részévé válik a mindennapoknak, és annyi pozitív változást tapasztalunk meg ezalatt magunkon és magunkban, hogy már nem akarunk visszatérni a régi útra. Kitartás!